Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szennyes láda... ^-^
Ez a szennyesláda pad, ami még nagymamámé volt, régóta kallódott az öreg épület istállójában. Sok emlékem fűződött hozzá, és nagyon szerettem, de egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni vele. Aztán amikor hazalátogattam édesanyámhoz, felötlött bennem, hogy egy ideje már szeretnék magamnak a hálószobába egy tároló ládát, amiben a párnákat, esetleg ágyneműt is tarthatok. De pénzem nem nagyon volt rá, és nem is akartam valami drága, de alapvetően hitvány vacakot, mint amiket a környéken árulnak. Szeretem, ha a tárgyaknak van előélete, és minőségi, akár antik holmik. Nem beszélve az újrahasznosítás fontosságáról!
Ezért hát felkerekedtem és elvittem magammal haza, az én kicsi házikómba...
Az árválkodó pad.
Miután megérkeztünk, elkezdtem törni a fejem rajta, hogy hogyan is kellene kinéznie, és mit kellene csinálnom vele, hogy ne csak hasznos, de szép darabja is legyen a szobának. Először is számba vettem a színeket. Mivel a hálóban a fekete, ezüst, szürke, és kis mértékben a kék színek dominálnak, ezekből kellett válogatnom. Mivel a falak feketék, így ennél maradtam, mint fő szín, hogy kissé beleolvadjon a környezetébe, ezzel is optikailag csökkentve a helyfoglalást. Hozzá még kiválasztottam az ezüst színt, ami még is csak ad neki egy kis eleganciát.
Ezután következett a forma. Mivel volt támlája, el kellett dönteni, hogy menjen, vagy maradjon. Nos fájó szívvel, de megváltam tőle. Az az igazság, hogy ha egy előtérbe, előszobába kerül, biztosan meghagyom a támlát és a karfákat, hiszen remekül funkcionáltak, de mivel hálóba készült költözni az új lakó, így nagyon ormótlannak és feleslegesnek tűnt volna meghagyva. Nekiestem hát a fűrésszel, és leválasztottam az ominózus "testrészt". A karfák helyére a leválasztott fából fűrészeltem bele illő "csapokat", amiket faragasztóval rögzítettem, majd egy kis ragasztó-fűrészpor keverékével tettem láthatatlanná. Száradás után átcsiszolva géppel, teljesen egysíkba került az egész. Festés után pedig, meg sem lehet találni, hogy hol is csatlakoztak be eredetileg a karfák.
Alapozást nem igénylet, hiszen volt már rajta egy réteg festék, így megkapta a végső színt, a fényes fekete árnyalatot. De nem szerettem volna, ha így marad. Túlságosan is egyhangú lett volna. És ha már úgy döntöttem, hogy az ezüsttel koronázom meg, az eleganciánál maradva, az aju-házi liliom motívum (ami az egyik kedvencem) tűnt a legjobb díszítő megoldásnak. Persze lusta disznó vagyok és eszem ágában sem volt sablont készíteni. ^-^ Inkább maradtam a jó öreg, bevált, szabadkezes módszernél. Így igazán egyedi lett. A belsejében lévő kis fakkok pedig szinte kínálták magukat a további mintázásra. Kihagyhatatlan volt...
Végezetül, hogy a párnák és az ágynemű még se a csupasz fa felületen pihenjen, amíg a "bevetésre" vár, az alja kapott egy puha fekete anyagot, amit rögzítettem, mint egy kibélelve ezzel a láda alját.
Mondhatom, nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, és a láda a szoba méltó és kifejezetten hasznos tagjává vált.
A kész mű, immár modernebb hatást keltve.
A belső rész is nagyon jó lett.
