A világ legegyszerűbb, és szerintem legszórakoztatóbb kézimunkája, a rongyszőnyeg készítés. Nincs is másra szükség, csak egy szövőkeretre (ami természetesen házilag is elkészíthető), anyagokra, amit felcsíkozunk, és valamilyen erős, tartós madzagra, ami az alapját fogja adni.
Miután felcsíkoztuk a maradék anyagokat, "felhúrozzuk" a szövőkeretet. Nem véletlen a szóhasználatom. Ugyan is a szögletes szövőkeret a kötözés után úgy fogfesteni, akár egy kis hárfa. ^-^ Csak függőlegesen kell ezt elvégeznünk, hiszen a további hézagokat az anyagok töltik ki. Ha azonban kerek szőnyeget szeretnénk, érdemes vadásznunk egy hullahopp karikát, amire mint egy pókhálószerűen kötözzük fel a madzagot. Persze ezt egy szögletes kereten is meg lehet oldani.
Íme néhány megoldás másoktól...
Ha ezzel megvagyunk, szükségünk lesz a legfőbb hozzávalóra. Ez pedig a türelem.
Az anyagcsíkokat egyszerűen keresztülhúzzuk a szálakon, egyszer fent, másszor lent ívelve át. A minta és a színek szabadon varriálhatóak, és ha véletlenül rövid az anyagunk, megfelelő sűrűségű húrozás esetén csak egyszerűen folytassuk másikkal, nagy távolság esetén, nyugodtan kötözzük össze, ügyelve, hogy a hátoldalra essen a csomózás. Ha ezzel megvagyunk, három módon dolgozhatjuk el a végeket az oldalán.
Az első, ha már eleve összefogtuk őket, egy hosszú szálat alkotva, nem is kell ezzel foglalkoznunk, mert egybefüggő szőnyeget kaptunk. Ha mégsem így tettünk, még mindig ott a jó öreg varrás. De a legegyszerűbb mód, amit én is alkalmaztam, ha összecsomózzuk a kis végeket. Megfelelően vékony csíkozás esetén, nem is lesz feltűnő a csomózás, de ha vastagabbra hagytuk, érdemes hosszabb szálakkal dolgozni, és a csomózás után így egy kis dekoratív rojtozást kapunk. Emellett a csomózás olyan erőssé teszei, hogy bátran igénybe vehetjük, akár egy közlekedő helyiségben is.
Ez pedig az én kis művem
