Ezt a virágtartót a praktikusság, az indiai hangulat, és a virágok szeretete ihlette, az újrahasznosítás jegyében.
Egy nagyon kedves barátnőm, Raina Kane kért meg rá, hogy készítsek a növényei számára egy olyan "polcot" ami nem foglal sok helyet. Ehhez neki adott volt, a szüleinél fellelt, már semmire sem használható vastag üveglapja, nekem pedig egy szál, maradék lambéria deszka. Kitaláltuk, hogy az előtérben, a használaton kívüli padlásfeljáróra fugjuk rögzíteni. Ekkor adta magát az ötlet, hogy láncokkal fogassuk fel, így ha szükséges, pillanatok alatt leaksztva, eltávolítható, majd visszahelyezhető. Az üveg pedig azért bizonyult jó ötletnek, mert nem csak légiesebb hatást kelt, mintha tömör fából lenne, de extra fényt is átenged a növényeknek.
Nekiláttunk hát. Persze a végén egyedül fejeztem be, mert a kisasszony elszelelt, mondván dolga van. ^-^'
Elfűrészeltem négy darabba a lambériát, és úgy forgattam, hogy az összeillesztéshez szükséges, előre belemart vájatba kerüljön az üveg. Mikor ez meg volt, a maradék lambéria háromszögekkel összefogtam a sarkokat, ami nem csak plusz tartást adott a keretnek, de utána ebbe kerültek bele, a a láncok végeinek rögzítései. Ezután már nem volt más hátra, mint hogy lefessem egy kis faápolóval kevert festékkel, és kissé kicsinosítsam, egy szintén maradék, dekor tapétacsíkból kivágott indiai mintával. Amolyan házi gyártású matrica lett belőle.
Persze amint átvittem és felszereltük, Raina arca azonnal felragyogott. Mind a mai napig szereti, és nagy becsben tartja...
A felfüggesztett virágpolc, háttérben a másik, újrahasznosított virágtartóval. Ezt nem volt kedvünk lefesteni, ezért kapott egy természetes anyagból készült, madzagborítást. Mondanom se kell, időbe telt körbetekergetni, de közben legalább jót beszélgettünk, az eredmény pedig elég látványos lett. ^-^
